Jean Monnet projekt

A Jean Monnet programot 1990-ben hozta létre és indította be az Európai Bizottság. Az akció célja, hogy népszerűsítse az európai oktatást közgazdaságtan, jog, politika és történelem tárgyakból, innovatív akciókat vezessen be az európai oktatási rendszerben, és létrehozza a pénzügyi támogatás rendszerét. A projekt megvalósításához a következő alapvető módszereket használják: a Jean Monnet professzorok, Állandó Kurzus, Európai Modulok, Kutatási Projektek, Doktori Ösztöndíjak és Tananyagok.

Az ún. Jean Monnet professzorok teljes állású egyetemi tanárok lehetnek, akik a közgazdaságtan, jog, politika és történelem tudományokból a saját tanszékükön Európa-irányultságú előadásokat tartanak.

Az Európai Bizottság 1990-ben indított Jean Monnet projektjének ("Európai integráció az egyetemi tanulmányokban") célkitűzése az volt, hogy segítsen az Uniós tagállamok egyetemeinek abban, hogy az európai integrációval kapcsolatos kurzusokat hozzanak létre, melyeken közösségi jogot, európai gazdasági integrációt, európai politikai integrációt és az európai integráció folyamatának történetét tanítják.

Ennek keretében társfinanszírozzák állandó (átlagosan 60 órás) kurzusok, Európai Moduloknak nevezett rövidebb (de legalább 30 órás) tanulmányi programok bevezetését, Jean Monnet Chair-nek nevezett teljes munkaidőben európai integrációs tárgyakat tanító tanári pozíció létrehozását, valamint a Jean Monnet Európai Központ (Jean Monnet Centres of Excellence) címet kaphatnak az egyetemeken belül vagy regionálisan kialakult, európai integrációs tanulmányokkal és kutatással foglalkozó tudományos csoportok.

A három évig biztosított támogatásért cserébe az egyetemeknek vállalniuk kell, hogy a finanszírozott időszakot is beleértve összese legalább hét évig fenntartják ezeknek a kurzusoknak, illetve pozícióknak a működését.

1990 óta több mint 1500 ilyen kurzust, körülbelül 600 Jean Monnet Chair pozíciót és 80 Jean Monnet Központot alapítottak. A kezdeményezések beindításának támogatásával a Jean Monnet projekt ösztönzi a specifikus oktatási tevékenységeket a következő területeken: európai politikatudomány, az európai konstrukció története, európai közösségi jog és európai gazdasági integráció.

A projekt támogatja a következők megteremtését:

  • Jean Monnet Chairs és "ad personam" Jean Monnet Chairs
  • Jean Monnet European Centres of Excellence
  • Európai modulok.

Forrás: http://www.tpf.hu/pages/content/index.php?page_id=582

Jean Monnet
Egyszerre volt üzletember, politikus, közgazdász, tisztségviselő, de igazán egyik sem. A definíció nehézsége csak életrajzíróknak és enciklopédia-szócikkek szerzőinek jelent problémát. Aki egy kicsit is ismeri magát az embert, tudja, hogy beskatulyázhatatlan személyiséggel áll szemben. Monnet alapvetően az együtt cselekvésben látta a jövő politikájának és gazdaságának útját: „ahol szervezettség van, ott van valódi teljesítmény” – írta memoárjaiban. Egyik javaslata méltán lett híres és gyakran idézett: „Ahelyett, hogy szemtől-szemben összecsapnak, inkább hagyják magukat kölcsönösen befolyásolni. Így – a másik segítségével – felfedezhetik azt is, amit maguktól nem tudtak, s magától értetődően eljutnak a dialógushoz, a közös cselekvéshez.” Monnet volt az, aki ezt nemcsak felismerte, de a gyakorlatban is megvalósította, s eredményei révén méltán érdemelte ki az Európa Atyja nevet és az Európa Tiszteletbeli Polgára címet.

Életútja, életműve
1888. november 9-én született a Cognac megyei Charente városkában. Apja, Jean-Gabriel Monnet, konyak- és pálinkakereskedő volt, egy jó nevű cég vezetője, aki német-, svéd- és oroszországi eladásokkal alapozta meg cége hírnevét.

Az első világháború alatt az antant beszerzéseit és a tengeri szállítást koordinálta sikeresen, ezzel járult hozzá az antant gazdasági fölényének kibontakozásához. A háború után a Népszövetségben kapott munkát Sir Eric Drummond mellett Genfben. A nevéhez fűződik a Felső-sziléziai helyzet rendezése és az Ausztriának nyújtott pénzügyi segítség. 1924-ben otthagyta a Népszövetséget, s visszament a családi vállalkozásba, majd bankügyletekkel foglalta el magát. A franciaországi pénzügyi rendezés (1924) után az 1920-as évek végén Lengyelországban és Romániában is részt vesz a zloty illetve a lej stabilizálásában. A harmincas években bankárként dolgozott, s mellékesen a bázeli székhelyű Nemzetközi Bank megalapításában is kulcsszerepet játszott. 1934-ben elvette Silvia de Bondinit. Újabb küldetése során Kínában a vasutak modernizálása és egy fejlesztési bank létrehozása volt a feladata, melyet a rengeteg akadály ellenére is sikerre vitt. 1935-ben saját céget alapított Monnet, Murnane & Co. néven.

1939-től Franklin D. Roosevelt elnök mellett Amerikában különleges meghatalmazottként repülőgépek beszerzésén fáradozott – Hitler fölényét ellensúlyozandó – Franciaország számára, miközben az eleinte elzárkózó amerikai vezetést próbálta meggyőzni a fegyverkezés és modernizálás fontosságáról. Franciaország német megszállása után Monnet Afrikába utazott, ahol először a francia egység létrehozásán dolgozott, majd fegyvereket és ellátmányt szerzett a háborúba bekapcsolódó francia hadseregnek.

A háború után de Gaulle tábornok mellett rövid kormányzati szerepet is vállalt. A tervezési főbiztosság élén Franciaország modernizációján, a stratégiai források gondos elosztásán dolgozott.

Monnet tehetsége igazán csak a második világháború után bontakozott ki a francia és az európai újjáépítésben, majd az Európai Szén- és Acélközösség és a további Európai Közösségek létrehozásában. A világháborút követő időszakban a nagyhatalmak nem tudták Németország sorsát megnyugtatóan rendezni, miközben a Szovjetunió közvetlen fenyegetést jelentett Nyugat-Európára nézve.

Monnet ekkor állt elő a régóta érlelt tervvel, amely Schuman-terv néven vonult be a történelembe. Ebben Európa egységét a szén- és acéltermelés szupranacionális alapú összevonásával próbálták meg elérni. Az 1952-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség az első sikeres európai közösségként 1955-ig Monnet elnökletével működött.

Ezt a tervet követte a később elbukott Pleven-terv, melyet szintén Monnet talált ki. A terv elsősorban egy európai politikai és védelmi közösség terve volt, azonban elbukott a nemzetállamok (elsősorban Franciaország) ellenállásán. Monnet-nak a későbbiekben az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac, 1957) és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM, 1957) létrehozásában is tevékeny szerepe volt.

1955-től Monnet visszavonult a politikától, létrehozta Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű szervezetét, amely egészen 1975-ig közvetlen és közvetett nyomásgyakorlással próbált meg hatni a politikusokra. Az akcióbizottság a politikai, gazdasági és pénzügyi egység legfőbb szószólója lett, ahol tudta, elősegítette a további európai integrációt. Síkra szállt Nagy-Britannia felvétele, a pénzügyi közösség létrehozása, illetve a közös európai főváros megalapítása mellett is. Az 1965-ös európai politikai válság után az Akcióbizottság vitte tovább az európai integráció gondolatát.

1975-ben Monnet megszüntette az Akcióbizottságot és a következő évben megírta emlékiratait (Mémoires). 1979-ben halt meg (március 16., Houjarray), hamvait 1988-ban a párizsi Panthéonban helyezték el.

Forrás:
Monnet, Jean: Emlékiratok. BGF-KFK, Budapest, 2004.
Szele Bálint: Jean Monnet, Európa atyja. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2005.